Hírek
Usier Tamara 2001-ben született Székelyudvarhelyen. Tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. Költő, évek óta rendszeresen publikál folyóiratokban; Az év versei 2026 legifjabb szerzője. Első verseskötete Bordáid közt a verdeséscímmel idén látott napvilágot, mellyel elnyerte a Magyar Írószövetség Debüt-díját. – Pál Andrea Bernadett interjúja.Pál Andrea Bernadett: Bordáid közta verdesés című kötetedet sajátos képi világ jellemzi – a könyv fülszövegében Sántha Attila mágikus realizmusnak nevezte költészetedet. Az epikus alkotásokban nagy hagyománya van ennek a műfajnak, ám lírában sokkal kevesebbet találkozhatunk vele. Mely alkotók voltak rád hatással, hogy találtál rá erre a sajátos stílusra?Usier Tamara: A népi mágia különféle formáival elsősorban az egyetemen találkoztam. A mellékszakom világirodalom és komparatisztika volt, amelynek keretein belül felvehettem néhány néprajzos tárgyat. Ezeken az órákon olyan izgalmas és érdekes hagyományokról, babonákról és hiedelmekről hallottam, amik valamit nagyon mélyen megmozdítottak bennem. Azon kaptam magam, hogy szabadidőmben is a néphit világában kutakodom. Szépirodalmi szempontból, azt hiszem, rám a legnagyobb hatással Tamási Áron munkássága volt, művei közül pedig leginkább a Jégtörő Mátyás című regénye, ami a mai napig az egyik kedvencem. A történet egy szellem kalandjairól szól, akit a földre küld a Fennvaló, hogy segítse és szolgálja az embereket. A szellem kiválaszt magának egy székely családot, és különféle állatok formájában újjászületve siet a segítségükre. A regényben nagyon szépen keveredik a székely falu mindennapjainak realitása a fikcióval és a varázslattal. Ebben a könyvben találkoztam először a varázsfokhagyma-termesztés rejtelmeivel és a lidérctojás-keltetés technikájával. Az ilyen mágikus elemek tették számomra egészen meghatározóvá ezt a művet, és azt hiszem, ez adta a kezdő löketet is a saját mitikus szövegvilágom megteremtéséhez.PAB: Az archaikus elemek használata és azok szimbólumrendszere jellemzően beszorult a gyermek és ifjúsági irodalom keretei közé, viszont a Te írásaid határozottan a felnőtt olvasókhoz szólnak. Hogy látod, fel lehet-e, fel kell-e kelteni a gyermeki érzékenységet a csodákra?UT: Ha valaki nem hisz vagy nem akar hinni a csodákban, hiába mutatsz neki érdekes néprajzi gyűjtéseket, vagy mesélsz a legutóbbi varázslatos élményedről, továbbra sem fogják érdekelni, hisz az érzékenységet ezek iránt nem lehet egyszerűen külső ráhatással felkelteni. A csodák iránti igénynek az egyénben kell megszületnie. Fontosnak tartom elmondani, hogy csodák alatt nem feltétlenül a holtak feltámasztására vagy varázslatos gyógyulásokra gondolok, hanem az egyszerű, kicsi, alig észrevehető jelenségekre, amik körülvesznek. Ilyen lehet a véletlen találkozás az illetővel, aki a napokban épp eszedbe jutott, vagy az erdőszélen megpillantott szarvas fenséges látványa. Aki az ilyen apróságokat képes észrevenni, mögéjük lát, esetleg fantáziája segítségével továbbszövi őket, saját életét teheti színesebbé és tartalmasabbá..PAB: Verseidre jellemző a hiedelemvilág lényeinek megjelenítése, s több helyen valós, hétköznapi környezetbe helyezed őket. Ez a látszólagos ambivalencia feszültséget kelt a történeteidben, képeidben.UT: Éppen azért szeretek ezekkel a lényekkel dolgozni, mert úgy gondolom, jól működnek reális, életszerű keretek között is. Az általuk keltett feszültség érthető, hiszen a legtöbb esetben gonosz, ártó lények kerülnek a szövegekbe, amik megbontják a rendet. Ilyenek alapvetően a szépasszonyok, az óriásharcsa, a garabonciás, a tündérkirály stb. Viszont nem látok különösebb távolságot a lények és a környezet között, amiben megjelennek, hiszen ezek jellemzően részei a magyar néphitnek, ezért a kultúránkban, körülöttünk vagy éppen bennünk élnek, így teljesen természetesnek érzem, hogy akár modern szituációkban is megjelenjenek. Más a helyzet, amikor a görög mitológiából ismert alakok kerülnek elő egy-egy szövegben. Ezeknél a feszültség forrása talán tényleg egyfajta ambivalencia, hiszen nálam az isteni figurák szinte kivétel nélkül átlagember módjára viselkednek, nincsenek egyértelmű különleges képességeik: Héra a sarkára áll, és elhagyja Zeuszt, Prométheusz szűrővizsgálatra megy, Atroposz a fonóban kezd dolgozni. Látszólag nincs ezekben a jelenetekben semmi különös, mégis arra számítunk, hogy ahol ezek a karakterek megjelennek, ott történnie kell valaminek.PAB: Hogyan találsz rá ezekre a témákra, a külső valóság és a képzelet hogyan kapcsolódnak az általad átélt valósághoz? Szükséges-e, s ha igen, milyen kutatómunkát igényelnek az egyes szövegek?UT: Amikor sétálok az utcán, legtöbbször azzal szórakoztatom magam, hogy megfigyelem a körülöttem lévő dolgokat, és ha észreveszek valami érdekeset, köré képzelek egy teljes történetet. Legutóbb egy fát láttam, aminek olyan volt a törzse, mintha szemek lennének rajta. Adta magát, hogy belegondoljak, vajon miket láthatott az a fa az évek során. Ilyen alapon a valóság és a képzelet néha észrevétlenül is összefonódik a mindennapjaimban, és ez a kis játék nagyon gyakran szolgál ötlet- vagy ihletforrásként. Persze bizonyos szövegek valóban igényelnek némi kutatómunkát. Amikor megszületett a Bordáid közt a verdesés koncepciója, kitaláltam, hogy néprajzi elemeket is szeretnék beépíteni a ciklusokba, elkezdtem a hiedelemlényeket tudatosan keresni. Ebben nagy segítségemre volt a Cser Kiadónál 2023-ban megjelent Bestiarium Hungaricum című kötet, amely szépen kategorizálva mutatja be a magyar néphagyomány különböző lényeit a mitikus állatoktól a mágikus erejű emberekig. Emellett az Arcanumon elérhető Magyar Néprajzi Lexikon is gyakran előkerült.PAB: Történeteidben a személyes tapasztalatok és a fikciók – néha észrevétlenül – keverednek. Alkotás közben inkább tudatosan alakítod a szöveget, vagy engeded, hogy a történetek a saját akaratuk szerint öltsenek testet?UT: Eléggé változó. Előfordul, hogy jön egy érzés, amit érdemesnek tartok megragadni, ebből kiindulva kezdem el írni a szöveget, és szinte magától felépül a váz. Később, amikor már kialakult egy kis távolság köztem és az adott vers között, újra átnézem, csiszolgatom, húzok belőle vagy kibővítem itt-ott, ahol hiányosnak érzem. Máskor megvan egy konkrét – fiktív vagy valós – történés, hagyomány vagy mítosz, amit szeretnék kibontani. Ilyenkor, úgy érzem, tudatosabban alakul a szöveg, mert pontosan ki kell találnom, hogyan építem fel a szövegvilágot a részlet köré, ami már megvan a fejemben. Ez néha nehéz, mert időnként írás közben teljesen más irányt vesz egy-egy vers, és muszáj lemondani az eredeti ötletről a szöveg javára.A teljes interjú itt olvasható.
Könyvek
Hét emberöltő eseményei elevenednek meg a kötetben, régi emberek jönnek elő, akikről sok esetben semmi egyéb nem maradt fenn, mint egy történet. Hogy hazajött, vagy nem jött haza a világháború(k)ból,
Könyvek
A betűk megismerése, a tanuláshoz szükséges olvasni tudás talán többek számára nehéz feladatnak látszik. Meglátjátok, nem olyan bonyolult a betűk világa. Segítünk. Ez a könyv megkönnyíti a betűk megismerését, és
Könyvek
Bár a Faust-monda nyomai Magyarországon már a XVI. századtól felbukkannak a parasztság szájhagyományában, a „magyar Faust” elnevezés Hatvani István debreceni professzor nevéhez kötődik.
Beleolvasó
Birtalan Andrea költői munkálkodásában legfontosabbnak a keresetlenséget érzem. A természetes beszéd költőiségére épít. Így döccenéstelen az alkaioszi strófa, a szonett, a tercina, a haiku… Kedvemre van, ha egy költő ismeri a szakmát. A legtöbben életük során egyetlen verset írnak – sokféleképpen. Ez igaz Birtalan Andreára is.
Kevés olyan debüt-kötetet láthatunk az irodalmi piacon, amelynél nemcsak a versek egyenletesen magas színvonala, de egy pazar szonettkoszorú is meggyőz arról, hogy az olvasói akarunk lenni. Ha vannak titkai Bék Timurnak, akkor azok klasszikus fajtájúak: el nem tékozolt tehetség, munka, erős önkritika, magas léc. (Farkas Wellmann Éva)
A Csendes- óceán felől érkező szél szőke fövenyt, homokszemet homokszemhez tapaszt. A mindenség és a képzelet kézen fogva szalad. A szépség fáradhatatlan munkál Érosz udvarában. A parton legyen sétád derűs.
Tudtad, hogy létezik székely Micimackó – pontosabban: Misimackó –, és székely Hófehérke, azaz: Hófehérnépecske? Hogy a Bibliát is elkezdték székelyre fordítani? És hogy a góbék micsoda félelmetes levében üzentek hadat a kínaiaknak?
Muszka Sándor hol megnevetett, hol pedig a tragikum örvényébe taszít bennünket. A székely egypercesek hőse, Sanyi bá alakja legendássá vált, de az utóbbi időben az alkotó szemmel láthatólag jobban vonzódik a költészethez, mint a humoros prózához. Legutóbbi verseskönyve, a sokkoló, döbbenetes Szégyen igen magasra helyezte a mércét.
Az emberek mindenhol ugyanolyanok, mint máshol: sokfélék. Szilágyi-Nagy novelláiban mintha a szereplők másképp lennének ugyanolyanok. Az átlagos, fekete-fehér falu történeteit Béla és Ani mesélik el egymásnak színesben, közben az olvasó számára az ő életükből is felvillan egy-egy árnyalat.
Irodalom: tehetséges szerzőink
Regős Mátyás prózaverse a szerző előadásában hallható a Klubrádió oldalán.
Pejin Lea verse Trianon évfordulójának alkalmából meghallgató Horváth Julianna színművésznő előadásában a Klubrádió oldalán.
„Már vagy három hete nem mehettem sehová. Így aztán ráértem órákon át feküdni a fal felé fordulva, egy kicsi zsebtükörrel. Mindig a szememet néztem csendben, figyelmesen. A halottak is ugyanígy néznek, pislogás nélkül, üresen, egykedvűen. Megijedtem, hogy így maradok, ezzel a halott tekintettel.” – Izer Janka tárcája a Bárkaonline-on olvasható.
„Keresztben a láb,
a lába előtt minden férfi.
Virágzik a szocializmus.
Osztanak.” – Törteli Réka verse a Zetna folyóirat oldalán olvasható.
„A humoros regisztertől a melankóliáig, egyszer-egyszer az emelkedettségig jutnak el a szövegek. A Patyik Fedon jó kezdet, látható, hogy van honnan építkezni, nagyon erős tartalék és muníció van Regős Mátyás írói eszköztárában. Nem csak Fedon kabátja nyitott, de az egész kötet az – innen még szinte bármi lehet, de hogy jó lesz, az nagyon valószínű.”
„Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja ki a köszönöm szót.” – Shrek Tímea novellája a Tiszatáj oldalán olvasható.
Írókorzó
Írókorzó sorozatunkban kortárs magyar írókat és költőket mutatunk be. Sétatárs Turi Bálint, aki inspirációról, szokásairól kérdezi az interjúsorozatban a fiatal művészeket.
