Lakatos Mihály: Mosoly járvány idején

A történelemnek vége – mondta Fukuyama a kilencvenes évek elején, de Ábel, Lakatos Mihály tárcáinak hőse nem hisz neki. Felmenői erős istenhitével a tarisznyájában úgy gondolja: a történelem végét nem egy ember, hanem Isten fogja bejelenteni. Korunk történéseit figyelve azonban úgy érzi, a bejelentés ideje talán már nincs is olyan messze.

A tárcák a székely, és általában a kelet-európai ember nyugati világból való teljes kiábrándultságának adnak hangot. Nyugati irányból – állítja a szerző – egy olyan hazug világ hazug ideológiája készül vörösiszapként elönteni bennünket, amely nem ismer Istent, dicsőíti a bűnt, az aberrációt, és mindent, ami az Úr és az emberi természet ellen való vétek. Nem ezt a lovat akartuk, és ma már világos, hogy rosszabb világot hagyunk a gyermekeinkre, mint amilyenben mi felnőttünk.

Tamási Ábele annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlajára, az enyém már csak a józan észt – mondja a szerző. – A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatalálniuk rá.

Lakatos Mihály 1964-ben született Székelyudvarhelyen, a Szegedi Tudományegyetem magyar–francia szakán végzett. Jelenleg Budapesten él.

Eddig megjelent könyvei:

Előjáték (novellák, 1995), Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely

A ribanc (novellák, 1999), Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda

Vizit a gömb túloldalán (színművek, 2002), Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Etimo apó csodálatos meséi (mesék, 2002; 2012), Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Bolhaszerenád (versek, 2010), Erdélyi Híradó Kiadó – Ráció Kiadó, Kolozsvár–Budapest

Súlyos ügyek (tárcák, 2019), Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest