Nagy örömmel olvastuk és ajánljuk mindenkinek Kopriva Nikolett verseit, melyek a Látó című szépirodalmi folyóirat decemberi számában jelentek meg.
A versek itt olvashatók: https://www.lato.ro/irodalmi-mu/nagyanyam-atvaltozasai
Íme egy kis ízelítő:
MACSKA
a kapualjakban figyeli
egykori szomszédait.
házaikban jár, belegabalyodik
a függönybe. éjjel megbújik
a homályos szobasarokban,
onnan nézi
az alvó emberek fölött lebegő
boszorkányokat.
BOSZORKÁNY
öregasszony bőrében
lovas szekéren járja
az utcákat, faluról falura
gyűjti a holtak kacatjait,
eladja őket a városi piacon,
vagy a folyóba dobja.
ismeretlen nyelven
szól a halakhoz.
az erdőbe megy –
kísértetek követik,
beleköltöznek a fákba.
ERDŐ
levelei sárgák,
sárgán világítják az utcákat,
udvarokat, kerteket.
sárga emberek tévednek el
sárga épületek között.
sárga templomban sárga harang,
a temetőben sárga keresztek.
egyre magasabbak a fák.
a sárga város fölött
a legfelső ágakon lógatja lábát
a sárga isten
vagy ördög.
MEZŐ
napraforgók születnek.
a gyökerek között zöld hátú
férgek építenek várost,
a katedrálisból mindig hiányzik
az utolsó darab.
a város kövei közül évente
fekete mocsár bugyog föl.
férgek másznak
a napraforgók szárain.
mielőtt elérnék
a szirmokat,
nap égeti el őket.
