Bözödújfalu a székely szombatosok kálváriájától az Összetartozás templomáig.
Bözödújfalu története tipikusan olyan történet, amelyet – ha népünk a múlt század második felében nem adta volna fel végleg a balladaszerzés nemes hagyományát – késő korok folkloristái ballada formájában gyűjtöttek volna be a nép ajkáról. De feladta, és ebben elévülhetetlen szerepük volt a kommunistáknak, akik módszeresen verték szét az érkezésükig még jószerivel érintetlenül élő és viruló paraszttársadalmat. Mint ahogy elévülhetetlen a szerepük Bözödújfalu sorsának tragikus végkifejletében is. A 2024-ben felavatott Összetartozás temploma azonban múlt és túlélő emlékezet erejét mutatja.
„Bözödujfalu magában véve igénytelen kis falva az Udvarhelyszékbe kebelezett keresztúri fiókszéknek” – kezdi A bözödujfalusi cause „célèbre” című írását egy ismeretlen (Mő monogramú) szerző 1869-ben a Magyar Polgár című kolozsvári politikai lapban, majd így folytatja: – Mindössze hétszáz lakót számlál. Fekvése nem teszi természeti nevezetességgé. A történelem nem jelez nevével világhírű csatát. A közéletnek sem szült oly jelest, kinek dicsfénye reá is vethetett volna egy-egy sugarat. Jelentéktelen kis község, a milyen még vagy kétezer hatszáz terül el Magyarországnak Királyhágón inneni határában.”
Első látásra tehát semmi különös, talán csak a gyanútlan olvasó csodálkozik rá – részint, hogy ennyi jelentéktelen település van Erdélyben, részint, hogy ha ez is a tényállás, miért kell címlapon ország-világ elé tárni, mintegy szégyentablón mutogatni éppen Bözödújfalu szerény állapotát. Végtére is, egyetlen települést sem azzal a céllal alapítanak, hogy később világra szóló csaták helyszíne legyen, vagy világhírű teljesítmények kapcsán kerüljön be a köztudatba, ráadásul úgy, hogy természeti környezetében sincs semmi figyelemreméltó. Ám hamarosan kiderül, hogy e meglepő nyitány csupán a szerző retorikai fogása, amellyel előkészíti a lényegi részben elrejtett meglepetéselemet.
A teljes tanulmány erre a linkre kattintva olvasható el.
