Erőszakos besorozásokról is mesélt a beregszászi költő, Lőrincz P. Gabriella kötete kapcsán.
A háborút egyéni sorsokon keresztül mutatja be Lőrincz P. Gabriella novelláskötete. Kárpátalja sorsát mindig is szívén fogja viselni a beregszászi születésű költő.
– A sorozások keményebbek annál, mint ami befogadható lenne ép ésszel, gyakran erőszakba torkollanak. Mindannyian tudjuk, hogy háború van és besorzzák a férfiakat, de amikor az utcán járkáló fiatalt betuszkolják egy autóba, vagy annyira megverik, hogy végül aláírja, hogy önként ment katonának, azért az nem egy olyan állapot, azt hiszem, amit el lehet fogadni, főleg nem európai felfogásban – mondta a napokban Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő, közéleti személyiség a Mathias Corvinus Collegium nyíregyházi képzési központjában. A beregszászi származású irodalmár a Történetek az árnyékból című novelláskötetével érkezett a beszélgetésre, melynek témája a Kárpátalján élő magyarság helyzete volt.
Kárpátalja – bizonytalanság és csökkenő magyar népesség
A kárpátaljai magyarok múltját, a még mindig felhős jelenét mindannyian ismerjük, tudjuk: sohasem volt könnyű a határainkon túl magyarnak lenni, de talán sohasem volt annyira nehéz, mint az elmúlt évtizedekben.
A kijevi parlament által elfogadott 2017. évi oktatási törvény a magyar nyelvű oktatás lehetőségeit, a 2019. évi ukrán nyelvtörvény az anyanyelvnek a hétköznapi életben való használatát korlátozta drasztikusan, a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború pedig nemcsak a békés élet, hanem lassan a szülőföldön maradás lehetőségeitől is megfosztja Kárpátalja magyar közösségét. Az orosz-ukrán háború tovább fokozta a feszültséget és a nehézségeket: a fiatalok elmenekültek, az otthon maradók szerteágazó problémákkal néznek szembe.
– A nyugdíjakat befagyasztották, ami azt jelenti, hogy az idősek 20-30 ezer forintnak megfelelő nyugdíjat kapnak, ennyi volt ezelőtt 8 évvel is. Az árak azonban megemelkedtek, tehát anyagilag nagyon nehéz a helyzet és ezen csak a béke változtatna, ha végre hazaengednék azokat a fiatalokat- nemzetiségtől függetlenül-, akik a fronton harcolnak. Tulajdonképpen nem mértük még fel azt, hogy mi fog ebből következni a béke kimondása után, erősen egymásnak fognak-e feszülni a népek, és vajon milyen lesz azoknak a gyermekeknek az élete, akik a háborúban nőnek fel, a fronton veszítik el apjukat – ecsetelte a költő a kilátástalanságot, s most is felvállalta, hogy nyíltan beszél a kárpátaljai magyarok sorsáról, gondjaiknak hangot ad.
„Mindenkinek meg kell tenni, ami rajta áll” – hangzott el kedd este az MCC nyíregyházi képzési központjában, ahol Lakatos Mihály (MCC Magyar Összetartozás Intézete, senior kutató) és Lőrincz P. Gabriella, József Attila díjas kárpátaljai költőnő beszélgetett a kárpátaljai magyarság megmaradásáról, a mindennapi nehézségekről.
A kutató hangsúlyozta: az elmúlt évszázadban Kárpátalja 4 különböző országhoz tartozott: volt a Magyar Királyság része, Csehszlovákiáé, a Szovjetunióé és napjainkban ma Ukrajnáé. Kárpátalja hányatott sorsa azonban mindig megerősítette a magyar nemzeti tudatot a határon túli magyar testvérekben, megtalálva identitásuk vállalásának – az üldöztetések miatt sokszor vakmerő – módjait.
A Beregszászt elhagyni kényszerülő költőnő hangsúlyozta: a 2022-ben kitört háború borzalmainak már valójában 2015-ben voltak előjelei, amelyek a kisebbségeket érintő korlátozásokban öltöttek testet.
A költőnő elmondta: mindenkinek a szeretet nyelvével, imádsággal a szívében feladata a határon túli magyarság támogatása, a ma fiataljainak edukálása a valódi történelmi részletek el nem hallgatásával.
A teljes cikk itt olvasható:
https://www.szon.hu/helyi-kozelet/2025/06/karpatalja-lorincz-p-gabriella-novellaskotet
