Beleolvasó

A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.

Webshopszűrők

KOROSZTÁLY

Webshopszűrők +

L. Takács Bálint első kötete szabad és öntörvényű könyv, kacskaringós utazás a valóság másik oldalára. A Bad trip történetei egyszerre pszichedelikus rémálmok és szikár elmetájképek a psziché bugyraiból. A könyv nem kórtörténet, és nem kortörténet – bár a kortárs popkultúra számtalan motívuma is megjelenik benne –, hanem felfedezés, kísérletezés, társadalom- és létkritika, hallucinogén-újhullám-minimál-prózában
Hogy mennyi minden történhet egyetlen udvarban, a láthatárig tartó tájban vagy egy házban, azt akkor tudjuk meg, ha elolvassuk Kopriva Nikolett verseskönyvét. Ebbe a térbe még egy privát tenger is belefér, és még Walt Whitman is betéved. Csak a végtelen magány türemkedik ki belőle.
Kertész Dávid mesél. Történeteket, amelyek egyszerre kortársak, meseiek és időtlenek. Kertész történetei tematikailag széles merítésűek: vámpírok és gulág, digitális Krisztus és galaktikus utazás – az író bátran feszegeti a prózanyelv és az elbeszélés határait, az időtlenségtől az idétlenségig és vissza.
A szorongó, semmivel nem magyarázható bűntudat könyve ez. Azoké, akiknek bokájáról – szemben a „tökéletesek armadájával” – kishalak cuppogtatják az elhalt részeket, akiket csuklyás jelenések kínoznak, és úgy érzik, itt lakni már nem lehet. A világunk ez, ha beismerjük, ha nem, ahol a káosz a törvényszerűség – és néha azt reméljük, legalább egy hosszú hallgatás leszünk, igazi téttel.
1915 tavasza, Fiume. Az olaszok átállnak az antanthatalmakhoz, emiatt egy kivándorolt fiatal magyar parasztasszony nem tud visszamenni Amerikába, ahonnan az ott született lányával az itthon hagyott fiáért jött haza. Visszamegy hát szlavóniai falujába, a szeretetlen anyjához és gyenge apjához.
„A modernséget ebben a bonyolult korban, bármilyen furcsán hangzik is, az egyszerűségben látom. Mondják, Einstein relativitáselmélete nem tesz ki többet másfél gépelt oldalnál. S ma már a középiskolában is tanítják. A nagy lírai felfedezéseket is ilyen közérthető módon kellene közvetíteni, hogy azt a nem különösebben szakképzett olvasó is előbb-utóbb felfoghassa. Az imprumok, mint Einstein esetében is, csak egy szűk szakmai réteg számára érdekesek. Vigyáznunk kellene, hogy ne imprumok kerüljenek az olvasó kezébe. Őt a közbeeső fázisok nem érdekelhetik – csak a végeredmény.” Kányádi Sándor
Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt évezredben született, és ne ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit, melyeket a legendás Napsugár nevű folyóiratnak írt az 1950-es, ’60-as években. Kultikus művek ezek a javából, a számos kiadást – és kalózkiadást – generációk olvasták ronggyá.
A Lovag, a Kereskedő és a Költő a Szent Grál keresésére indulnak. Azt mondja a Lovag: Elindulok messzire, legyőzöm ellenségeim, a Grált megtalálom. Azt mondja a Kereskedő: Elindulok messzire, mindenkivel jó üzletet kötök, a Grált megtalálom.
Polgár Kristóf volt talán a legutolsó tanítványa Kolozsvárott a régi Helyőrség-generáció nagymesterének, a nemrég elhunyt Bréda Ferencnek, s tán azt is kijelenthetem, hogy a Mester halálával egy időben szólalt meg igazi, immár nem a kezdőkre jellemző költői hangján. (Wellmann Endre)
Sárkányfüves könyv? Mi szükség egy ilyen könyvre? Mit tesz hozzá a füves könyvek kialakította képhez, Máraihoz, bármihez? És mi az, hogy sárkányfüves? Az életvezetési tanácsokat osztogató bölcsek nyomában lépkedve mit akar a szerző e mitikus lénnyel, meg a róla elnevezett növénnyel, amelynek legfeljebb Süsü meséjében van helye?
A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.
Mi könyörögve kértük anyánkat, adja oda mindenünket, hiszen ő nekünk a legdrágább kincs az egész világon. Semmi sem pótolhatja őt. De hajthatatlan maradt. Mi pedig tehetetlenül néztük a készülődését, mit sem tehettünk, mert a kincstár ajtajának varázsszavát csak a tündérkirálynő tudja, senki más. Hiába könyörögtünk az óriások királyának is, nem tudtuk meglágyítani a szívét. Némán néztük hát, ahogy anyánkat az óriások közrefogják, csónakba ültetik, és hajóra szállnak vele.
A frivol, kissé szexcentrikus Gajdó Márissal mindenféle különös dolgok esnek meg a rápenyes monyator és a guruzsmás berbécs társaságában, Székely Árti határőr és polihisztor versei pedig Christian Morgenstern vagy Lewis Carroll műveinek bizarr világát idézik.
Hogy milyen lehetne a mi életünk, arra a rendszerváltás utáni első öt évben, ugyancsak Székelyudvarhelyen eszméltem rá – a Benedek Elek Tanítóképző hatszáz lánytanulója között a húsz fiú egyikeként, khm, értem férfivá. Másodjára is megszülettem, mondhatni, de kinyílt a csipád, csipkelődött volna telepi Mama, ha megéri – ő volt az első halottam.
A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban.