Beleolvasó

A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.

Webshopszűrők

KOROSZTÁLY

Webshopszűrők +

Muszka Sándor költőként indult, de néhány év múlva a fergeteges sikerű Sanyi bá a legnépszerűbb humoristák közé röpítette, és mindenki a székely egypercesek folytatását követelte tőle. Csakhogy a székely irodalmi humor, pontosabban a „felállós nyeletlenkedés” emberek ezreit könnyesre röhögtető alkotójának élete különösen alakult: egy öregotthonban vállalt állást. A Szégyen verseit ez a keserű élettapasztalat ihlette. Mellbevágó mű, csupa fájdalom, szikár és tömény költészet.
Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem.
Több mint két ezredév távlatából meglehet, néha nevettető és humoros lesz, amit írok. A szándékom nem ez, de ellenemre sincs, hiszen a humor, amelynek nevét (is) ellopták a latinok, nem mást jelent, mint az istenek éltető nedvét az emberekben. Sorolhatnám a címeimet, neveimet (így is túl sok van belőlük) – de ez már aligha érdekelne bárkit. Még az én koromban sem érdekelt, pedig akkor tényleg nagy voltam és szent. Persze, ezt mi sosem vettük komolyan.
A kiváló költőnő ezúttal a tízparancsolat-ihlette versekkel jelentkezik. De ne számítsunk, szokványos, patetikus feldolgozásra… Tíz vers – tíz gyöngyszem, tíz grafika, mely nemzetközi biennálén nyert díjat és tíz dal az Evilági zenekar előadásában.
Tudtad, hogy létezik székely Micimackó – pontosabban: Misimackó –, és székely Hófehérke, azaz: Hófehérnépecske? Hogy a Bibliát is elkezdték székelyre fordítani? És hogy a góbék micsoda félelmetes levében üzentek hadat a kínaiaknak?
Örkény István műfajt teremtett egyperces novelláival, és számos követője akadt, köztük egészen nagyszerűek is. De még senki nem merte provokálni az egypercesek atyját. Azt nem tudjuk, hogy Örkény besírna-e, de egészen biztosan kezébe venné a könyvet, egy ilyen cím láttán.
2012-ben az év könyve volt Erdélyben, 2013-ban pedig magyarországi karrierje is elindult. Azóta számos utánnyomást ért meg, és ez már a harmadik kiadás, ugyanis ebből az ínyencségből nem lehet eleget nyomtatni. A góbé humorral átitatott ízes nyelvezetű szövegek, Csillag István remekbe sikerült, humoros illusztrációi és a CD-melléklet hanganyaga, melyben a szerző sajátos székely stand-up („felállós nyeletlenkedés”) stílusban adja elő az egyperceseket, lenyűgöző világot eredményeznek.
Az irodalom a meghökkentő ötletek tárháza, valakinek az is eszébe jutott, hogy megírja a metál-Toldit. A verses regény főhőse Sámson, a titántorkú heavy metal-énekes, aki elképesztő kalandokba keveredik. Kevés ilyen szellemes mű született a magyar költészetben, Dobai Bálint minden sorával remekel, és úgy tréfálkozik, hogy közben azért süt belőle a keményzene iránti rajongás.
2004-ben, mikor megjelent a mostani kötet elődje, a Székely szótár, a szerző arra számított, két éven belül elő tud állni egy javított, bővített kiadással. Ezzel szemben tizenhárom esztendőbe telt feldolgozni azt az óriási szó- és adatmennyiséget, amellyel a székelyek elárasztották a gyűjtőt. Megérte várakozni: az új kötet szócsaládok szerint csoportosítja a sok esetben először nyomdafestéket látó székely szavakat, így azok nemcsak önmagukban ragyognak, hanem együttesen a székely nyelvi régmúlt sötét foltjait is bevilágítják.
Az kap-e többet egy meghökkentően furcsa alakú sárgarépától, aki rutinos mozdulatokkal meghámozza, és közömbösen a tűzhelyen fortyogó levesbe dobja, vagy az, aki ámulva mered rá, villanásnyi ideig megérezve valamit a világban működő erők huncut játékosságából? A legszebb „ima” mindenkor: elragadtatva ámulni a folyton felbukkanó apróbb-nagyobb csodák láttán. Olykor az irodalom is művel csodákat: elvarázsolja az olvasót.
Ha most nem ölök meg senkit, akkor soha – mondja tiszta szívvel ez a 21 éves vajdasági lány, aki történetesen a Szegedi Egyetem diákja… Pejin Lea egyik nagy erénye, hogy nem próbál meg koraérett verseket – pardon, leákat – írni. Jól is teszi, mert ilyen mélyen, érzelmesen és színesen csak a húszas éveink elején tudunk alkotni.
Hol élnek a lidércek? Ki lapul a Hattyús Kastély kertjében? Mit keresett Matyi királylány a cirkuszban? Zalán Tibor második királylányos könyvében húsz mese olvasható húsz királylányról: tele vannak új, meghökkentő mozzanatokkal és ismerősen ismeretlen szereplőkkel. Hol felnőttesen bölcsek, hol pedig gyerekesen viccesek!
Róla szól a mese, a rettentő Háryról, aki legyőzte Napóleont, aki megmentette Mária Lujzát, akinek szabad bejárása volt Francihoz („nektek Ferenc császár”), aki megküzdött a hatalmas rákkal, a hatalmas polippal, a hatalmas sárkánnyal… és mindezt most el is meséli nekünk. Most egy magyar vitézen a sor, nevezetesen Háry Jánoson, az „abonyi dalián”. Amúgy „zalánosan- i­ronikusan”.
1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre.