Régi és új versek, velük pedig visszatérő dátumok és helyek dramatizált, jelenetező, filmszerű, lírai snittekben. A megszólaló rendezi és játssza valamennyi alak szerepét: a bohémtól a szenvedőig használja ki az irodalmi travesztiát a mindennapokban. Ahogy mondja, „[a]z új cipőbe allűrt fűz be, / nem vár többet, mint bárki más, / csak ennél többet”.
Beleolvasó
A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.
Webshopszűrők
MŰFAJOK
- Krimi (1)
- Romantikus (3)
- Fantasy (4)
- Történelmi (13)
- Tudományos-fantasztikus (2)
- Non-fiction (45)
KOROSZTÁLY
- Gyerekek (1)
- Tinédzserek (19)
- Felnőttek (40)
Webshopszűrők +
MŰFAJOK
- Krimi (1)
- Romantikus (3)
- Fantasy (4)
- Történelmi (13)
- Tudományos-fantasztikus (2)
- Non-fiction (45)
KOROSZTÁLY
- Gyerekek (1)
- Tinédzserek (19)
- Felnőttek (40)
De nincs mindig szerencsém, 10-ből 9-szer nem szerzem meg a zsákmányt, és a lényegem bent ragad szűk, sötét, nyirkos odújában. Senki sem jár arra.
Kevés olyan debüt-kötetet láthatunk az irodalmi piacon, amelynél nemcsak a versek egyenletesen magas színvonala, de egy pazar szonettkoszorú is meggyőz arról, hogy az olvasói akarunk lenni. Ha vannak titkai Bék Timurnak, akkor azok klasszikus fajtájúak: el nem tékozolt tehetség, munka, erős önkritika, magas léc. (Farkas Wellmann Éva)
Mi könyörögve kértük anyánkat, adja oda mindenünket, hiszen ő nekünk a legdrágább kincs az egész világon. Semmi sem pótolhatja őt. De hajthatatlan maradt. Mi pedig tehetetlenül néztük a készülődését, mit sem tehettünk, mert a kincstár ajtajának varázsszavát csak a tündérkirálynő tudja, senki más. Hiába könyörögtünk az óriások királyának is, nem tudtuk meglágyítani a szívét. Némán néztük hát, ahogy anyánkat az óriások közrefogják, csónakba ültetik, és hajóra szállnak vele.
Nem tudni, honnan jön és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia üdvöskéje ‒ a 001-es ‒ játszi könnyedséggel írja radioaktív érzelmeket sugárzó, fölzaklató verseit, amelyek súlyosak, mint az ólom, mégis mintha valamiféle transzcendens vízen lebegnének. Nem ragaszkodik hozzájuk; ha kell, bármelyiket könnyedén átírja vagy kitörli, és ír egy másikat – egy jobbat.
A fiatal költő besűríti az univerzumot egy gombostűnyi pontba, majd képeslapokat küld Sziszüphosznak. A poéta egyben időutazó is, hiszen huszonévesen nem járhatott a hetvenes évek Amerikájában, és a kilencvenes évek Franciaországában sem fordult meg. A képeslapok datálása titokzatossá teszi a költői játékot.
Tizenkilenc költővel, íróval készített tizenhét beszélgetés harminc év alatt, ha tetszik, nem nagy teljesítmény. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek a beszélgetések „erdélyi” írókkal készültek: Mózes Attilával, Szilágyi Istvánnal, Lászlóffy Aladárral, Ferenczes Istvánnal, Orbán János Dénessel, Bogdán Lászlóval, Szőcs Gézával, Banner Zoltánnal, Bodor Ádámmal, Markó Bélával, Király Lászlóval, Kovács András Ferenccel, Fekete Vincével, Potozky Lászlóval, Gálfalvi Györggyel, Bartis Attilával, Ármos Lóránddal, Bálint Tamással, Farkas Wellmann Évával.
Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia célja az anyaországi és határon túli magyar tehetségek felkutatása és szakmai kiteljesedésük elősegítése. Küldetésének tekinti, hogy a kortárs fiatal irodalom teljesítményeit ne csak az irodalmi központok, hanem a Kárpát-medence teljes közönsége megismerje.
„Valahány alakot, színt cserél, / amíg felnő, / a férfi egyetlen negatívot / hív újra s újra elő, / és abba radíroz.” Szerelmek története a Halálos szótövek kertje. Szerelmek múlt időben, jelenben, találkozások és elválások, meghitt szeretkezések és alkalmi pásztorórák. Szerelmek Budán, Pesten, Európában, panelban, régi házban, szállodában.”
A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.
Ez a monumentális könyv az ikonikus erdélyi költő esszéiből, glosszáiból, tárcáiból, valamint a vele készült interjúk, róla készült riportok javából válogat. A szövegekből kirajzolódik Farkas Árpád különleges életútja.
Farkas Wellmann Endre egy ideje szereplírát művel. Nem is akárhogyan: a több kötet anyagát kitévő Néró-versekben forrott ki igazán költészete. Most egy másik álarcot ölt föl: a Hannibal Lecterét. De senkit ne tévesszen meg, hogy az alakmás egy újabb pszichopata.
Nem tudom, van-e tökéletességre jobban törekvő kortárs költő Farkas Wellmann Évánál. Ritkán ír, ahogyan szokás mondani: csak a jó verseit írja meg. Megszoktuk tőle, mégis mindig meglep, megdöbbent, fölzaklat.
A könyv a SZÉKELY TERMÉK sorozat része.
Ne várja meg, míg megbicskázzák őket!
Olvasson élő székely írókat!
1986. Kurt Vonnegut Genfben tölti az idejét, szintén itt tartózkodik Jorge Luis Borges, aki meghívja írótársát magához, és egy játékra invitálja. Ez az örök játék, melyért mindketten rajonganak: Borges mesél egy történetet, és ha Vonnegut elhiszi, Borges nyer.
Péter Gábor, azaz fedőnevén „a Kicsi” a kommunista államrendőrség rettegett vezetője. Megbízható embere Utisz (azaz „Senkise”), az exkluzív Kirké Klub egykori pincére és mindenese, a háború után a Küklopsz Barlangja mulató főnöke, ahová kizárólag szovjet tanácsadók tehetik be a lábukat.
Az olvasó egy gyermekrajzot tart a kezében egy szépnek nem nevezhető babával, fekete csenddel, apahiánnyal, papírhajókkal, papírsárkányokkal, kamaszszerelemmel és halállal. A látvány nem kellemes, a versek sokkolnak.
A szünet nélküli szakrális mosoly delíriumában világosan kitűnik az irodalmi alkimizmus törekvése. A szerző bravúrosan játszik a különböző stílusokkal és a szómágiával. Az egymásba csúszó idősíkok elsöprő hatásából lábadozva ráébredünk, hogy ha fel tudnánk ismerni önmagunkban az egyetemest, akkor nemcsak az egyetemessel való egységünket ismernénk föl, hanem egyben azt is, hogy ami bennünk igazán valóság, abban nincs semmi halandó, semmi mulandó.
A magyar lírai modernség második hullámának vezéralakját, Szabó Lőrincet és életművét Kabdebó Lóránt ebben az új könyvben komparatista nézőpontból elemzi. Egyrészt párbeszédbe lépteti a világirodalmi modernség nagyjaival, T. S. Eliottól Kavafiszon át William Butler Yeatsig. Másrészt József Attila költészetével összehasonlítva a Szabó Lőrinc-i egyszerre világfölmérő és világalakító poétikát, amennyire megmutatja a két költőnél jelentkező világtapasztalat egyezését, finom reflexióival annyira karakteressé is teszi az annak artikulálásában jelentkező markáns különbségeket – nem beszélve arról, hogy kitekint az utómodernségre is, Weöres vagy éppen Pilinszky lírájában felmutatva a történő hagyomány hatását.
„…sok rétege van, sok gondolkodnivalót ad, de úgy, hogy ezeket a problémákat nem feltűnő módon, erőszakosan tolja elénk, hanem finoman engedi, hogy észrevegyük őket: azokat, és annyit, amennyire épp szükségünk van, vagy amennyit elbírunk.”