Beleolvasó

A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.

Webshopszűrők

KOROSZTÁLY

Webshopszűrők +

Hexameterek 2021-ben? Hiába dolgozik közgazdászként Bálint Tamás, ezt most talán elszámolta. Mégis, ítélkezzen az olvasó: vajon Ágnes asszony térben és időben csak sejtetett története itt és most érvényes lehet? Kijátszható a predesztináció, leküzdhetők a babonák, előítéletek? De vigyázzon is ítélkezés közben, mert könnyen lehet, hogy a Macondo utca esete magával rántja a mélybe!
1820. augusztus 11-én kora délután Lavotta János, az országos hírű hegedűs és zeneszerző összeesik a tállyai patikában. A következő néhány órában, miközben barátai sikertelenül próbálják magához téríteni, meg-megszakadó töredékekben végigálmodja a reformkor előtti Magyarországon lefolyt életét, gyermekkori hegedűóráit, a koncertjeit, találkozásait, csavargásait, szerelmeit. Élet és elmúlás között lebegve valóságot álmodik és álmokat, egybefonódó múltat és jelent, míg élete történetének álomban és a valóságban is végére nem ér.
A fiatal költő besűríti az univerzumot egy gombostűnyi pontba, majd képeslapokat küld Sziszüphosznak. A poéta egyben időutazó is, hiszen huszonévesen nem járhatott a hetvenes évek Amerikájában, és a kilencvenes évek Franciaországában sem fordult meg. A képeslapok datálása titokzatossá teszi a költői játékot.
Egymagunk vagyunk, nem kísér más, csak a test. Néha szűk, néha lóg, néha foszlik. Ha szutykos, sikálnád, ha lyukas, foltoznád, ha sír, vigasztalnád. Sorstársad, szeretőd, páncélod, paplanod, hullazsákod. Vásznad és ecseted, fájdalmad és virulásod.
Félezer évvel ezelőtt Gál János Veronai Guarino iskolájának eminense lett volna, akárcsak elődje és druszája, Janus Pannonius. Napjainkban pedig egyenesen lázadónak számít neolatin poéta-attitűdje. Ez a kötet bizonyítéka annak, hogy a költői mesterséget alaposan megtanulta.
1986. Kurt Vonnegut Genfben tölti az idejét, szintén itt tartózkodik Jorge Luis Borges, aki meghívja írótársát magához, és egy játékra invitálja. Ez az örök játék, melyért mindketten rajonganak: Borges mesél egy történetet, és ha Vonnegut elhiszi, Borges nyer.
Az olvasó egy gyermekrajzot tart a kezében egy szépnek nem nevezhető babával, fekete csenddel, apahiánnyal, papírhajókkal, papírsárkányokkal, kamaszszerelemmel és halállal. A látvány nem kellemes, a versek sokkolnak.
A szünet nélküli szakrális mosoly delíriumában világosan kitűnik az irodalmi alkimizmus törekvése. A szerző bravúrosan játszik a különböző stílusokkal és a szómágiával. Az egymásba csúszó idősíkok elsöprő hatásából lábadozva ráébredünk, hogy ha fel tudnánk ismerni önmagunkban az egyetemest, akkor nemcsak az egyetemessel való egységünket ismernénk föl, hanem egyben azt is, hogy ami bennünk igazán valóság, abban nincs semmi halandó, semmi mulandó.
A magyar lírai modernség második hullámának vezéralakját, Szabó Lőrincet és életművét Kabdebó Lóránt ebben az új könyvben komparatista nézőpontból elemzi. Egyrészt párbeszédbe lépteti a világirodalmi modernség nagyjaival, T. S. Eliottól Kavafiszon át William Butler Yeatsig. Másrészt József Attila költészetével összehasonlítva a Szabó Lőrinc-i egyszerre világfölmérő és világalakító poétikát, amennyire megmutatja a két költőnél jelentkező világtapasztalat egyezését, finom reflexióival annyira karakteressé is teszi az annak artikulálásában jelentkező markáns különbségeket – nem beszélve arról, hogy kitekint az utómodernségre is, Weöres vagy éppen Pilinszky lírájában felmutatva a történő hagyomány hatását.
Károly Dorina már ezzel az első verseskönyvével megtalálta egyéni hangját, egy olyasfajta mély érzelmességet, szenvedélyt, amely ugyanakkor magában hordozza annak antitézisét is, a kijózanodást, a – gyakran cinikus – fanyarságot.
Intellektuális, rendkívül intuitív, érzelmes, színes és vibráló költészet a Kovács Újszászy Péteré. Különlegessége az állatmetaforákban rejlik, a metafizikus gondolatokat, az elidegenedésérzést a poéta grizzly medvék, csuklyásmajmok, borgesi tigrisek, cirkuszi oroszlánok és házimacskák, ölebek világán keresztül érzékelteti.
A történelemnek vége – mondta Fukuyama a kilencvenes évek elején, de Ábel, Lakatos Mihály tárcáinak hőse nem hisz neki. Felmenői erős istenhitével a tarisznyájában úgy gondolja: a történelem végét nem egy ember, hanem Isten fogja bejelenteni. Korunk történéseit figyelve azonban úgy érzi, a bejelentés ideje talán már nincs is olyan messze.
Leczo Bence első kötete olyan, mintha vándorcirkusz érkezne a városba. Van benne freak-show, kifordult sci-fi-ötletek és apró groteszkek, tisztelegve hatalmas mestereknek, mint Kafka vagy Aesopus. Az elődök előtti meghajlás, ezek gondos megválasztása különösen erős mezőnyt sorakoztat, és illő is a fiatal író eszköztárába.
Amikor találkozunk valakivel, és az illető hatással van ránk, azaz napokig, hetekig vagy még tovább nem tudjuk kiverni fejünkből, akkor valódi találkozásról beszélünk. Ilyenkor nem a mindenkori valaki győz meg minket a valakiságáról. Hanem a tőle felénk érkező hatás oly intenzív, elemi, lényünkbe vágó, hogy forrása szinte mellékessé is válik.
Hétköznapi életeseményeket feldolgozó költői reflexiók gyűjteménye Lőrincz P. Gabriella esszékötete, amelyben különös érzékkel vegyíti a személyes családtörténetet a tágabb magyarságtörténettel, a közép-kelet-európai kollektív emlékezet foszlányait szubjektív élményeivel.
Makkai Ádám egzotikus irodalmi életművének egyik csúcsa ez a szellemes és játékos verses regény. Első nézésre szereplíra, valójában Petőfi Sándor túlélésének mítosza csupán ürügy arra, hogy a vátesz és a többi szereplő bőrébe bújó szerző nagy vehemenciával ostorozza a kortárs világot.
A magyar költészetben a kötött formák ütemhangsúlyosak, időmértékesek, hangsúlyváltók, moraszámlálók, bi-, tri- és quadrimetrikusak, valamint szótagszámlálók lehetnek. A kötet szerzője, vagy ha úgy tetszik, összeállítója ezeknek a formáknak a rímes és rímtelen változatairól próbál számot adni, úgy azonban, hogy közben maga is, olvasója is tudja: a költészet megközelítésének a könnyebbik, a kötetlen formák sokszínűségét nem vizsgáló, valójában tehát szemfényvesztő módját választotta. E szemfényvesztésben társa a kötetet lapozgató olvasó lehet.
Muszka Sándor hol megnevetett, hol pedig a tragikum örvényébe taszít bennünket. A székely egypercesek hőse, Sanyi bá alakja legendássá vált, de az utóbbi időben az alkotó szemmel láthatólag jobban vonzódik a költészethez, mint a humoros prózához. Legutóbbi verseskönyve, a sokkoló, döbbenetes Szégyen igen magasra helyezte a mércét.