Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először!
S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer…
Beleolvasó
A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.
Webshopszűrők
Webshopszűrők +
A frivol, kissé szexcentrikus Gajdó Márissal mindenféle különös dolgok esnek meg a rápenyes monyator és a guruzsmás berbécs társaságában, Székely Árti határőr és polihisztor versei pedig Christian Morgenstern vagy Lewis Carroll műveinek bizarr világát idézik.
A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban.
Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem.
A kiváló költőnő ezúttal a tízparancsolat-ihlette versekkel jelentkezik. De ne számítsunk, szokványos, patetikus feldolgozásra… Tíz vers – tíz gyöngyszem, tíz grafika, mely nemzetközi biennálén nyert díjat és tíz dal az Evilági zenekar előadásában.
2012-ben az év könyve volt Erdélyben, 2013-ban pedig magyarországi karrierje is elindult. Azóta számos utánnyomást ért meg, és ez már a harmadik kiadás, ugyanis ebből az ínyencségből nem lehet eleget nyomtatni. A góbé humorral átitatott ízes nyelvezetű szövegek, Csillag István remekbe sikerült, humoros illusztrációi és a CD-melléklet hanganyaga, melyben a szerző sajátos székely stand-up („felállós nyeletlenkedés”) stílusban adja elő az egyperceseket, lenyűgöző világot eredményeznek.
Az irodalom a meghökkentő ötletek tárháza, valakinek az is eszébe jutott, hogy megírja a metál-Toldit. A verses regény főhőse Sámson, a titántorkú heavy metal-énekes, aki elképesztő kalandokba keveredik. Kevés ilyen szellemes mű született a magyar költészetben, Dobai Bálint minden sorával remekel, és úgy tréfálkozik, hogy közben azért süt belőle a keményzene iránti rajongás.
Az kap-e többet egy meghökkentően furcsa alakú sárgarépától, aki rutinos mozdulatokkal meghámozza, és közömbösen a tűzhelyen fortyogó levesbe dobja, vagy az, aki ámulva mered rá, villanásnyi ideig megérezve valamit a világban működő erők huncut játékosságából? A legszebb „ima” mindenkor: elragadtatva ámulni a folyton felbukkanó apróbb-nagyobb csodák láttán. Olykor az irodalom is művel csodákat: elvarázsolja az olvasót.
Ha most nem ölök meg senkit, akkor soha – mondja tiszta szívvel ez a 21 éves vajdasági lány, aki történetesen a Szegedi Egyetem diákja… Pejin Lea egyik nagy erénye, hogy nem próbál meg koraérett verseket – pardon, leákat – írni. Jól is teszi, mert ilyen mélyen, érzelmesen és színesen csak a húszas éveink elején tudunk alkotni.
Róla szól a mese, a rettentő Háryról, aki legyőzte Napóleont, aki megmentette Mária Lujzát, akinek szabad bejárása volt Francihoz („nektek Ferenc császár”), aki megküzdött a hatalmas rákkal, a hatalmas polippal, a hatalmas sárkánnyal… és mindezt most el is meséli nekünk. Most egy magyar vitézen a sor, nevezetesen Háry Jánoson, az „abonyi dalián”. Amúgy „zalánosan- ironikusan”.
1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre.
