Kertész Dávid mesél. Történeteket, amelyek egyszerre kortársak, meseiek és időtlenek. Kertész történetei tematikailag széles merítésűek: vámpírok és gulág, digitális Krisztus és galaktikus utazás – az író bátran feszegeti a prózanyelv és az elbeszélés határait, az időtlenségtől az idétlenségig és vissza.
Beleolvasó
A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.
Webshopszűrők
MŰFAJOK
- Krimi (3)
- Romantikus (31)
- Fantasy (17)
- Történelmi (28)
- Tudományos-fantasztikus (4)
- Non-fiction (19)
KOROSZTÁLY
- Gyerekek (5)
- Tinédzserek (71)
- Felnőttek (71)
Webshopszűrők +
MŰFAJOK
- Krimi (3)
- Romantikus (31)
- Fantasy (17)
- Történelmi (28)
- Tudományos-fantasztikus (4)
- Non-fiction (19)
KOROSZTÁLY
- Gyerekek (5)
- Tinédzserek (71)
- Felnőttek (71)
A szorongó, semmivel nem magyarázható bűntudat könyve ez. Azoké, akiknek bokájáról – szemben a „tökéletesek armadájával” – kishalak cuppogtatják az elhalt részeket, akiket csuklyás jelenések kínoznak, és úgy érzik, itt lakni már nem lehet. A világunk ez, ha beismerjük, ha nem, ahol a káosz a törvényszerűség – és néha azt reméljük, legalább egy hosszú hallgatás leszünk, igazi téttel.
1915 tavasza, Fiume. Az olaszok átállnak az antanthatalmakhoz, emiatt egy kivándorolt fiatal magyar parasztasszony nem tud visszamenni Amerikába, ahonnan az ott született lányával az itthon hagyott fiáért jött haza. Visszamegy hát szlavóniai falujába, a szeretetlen anyjához és gyenge apjához.
A könyv a SZÉKELY TERMÉK sorozat része.
Ne várja meg, míg megbicskázzák őket!
Olvasson élő székely írókat!
„A modernséget ebben a bonyolult korban, bármilyen furcsán hangzik is, az egyszerűségben látom. Mondják, Einstein relativitáselmélete nem tesz ki többet másfél gépelt oldalnál. S ma már a középiskolában is tanítják. A nagy lírai felfedezéseket is ilyen közérthető módon kellene közvetíteni, hogy azt a nem különösebben szakképzett olvasó is előbb-utóbb felfoghassa. Az imprumok, mint Einstein esetében is, csak egy szűk szakmai réteg számára érdekesek. Vigyáznunk kellene, hogy ne imprumok kerüljenek az olvasó kezébe. Őt a közbeeső fázisok nem érdekelhetik – csak a végeredmény.” Kányádi Sándor
Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt évezredben született, és ne ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit, melyeket a legendás Napsugár nevű folyóiratnak írt az 1950-es, ’60-as években. Kultikus művek ezek a javából, a számos kiadást – és kalózkiadást – generációk olvasták ronggyá.
A Lovag, a Kereskedő és a Költő a Szent Grál keresésére indulnak.
Azt mondja a Lovag: Elindulok messzire, legyőzöm ellenségeim, a Grált megtalálom.
Azt mondja a Kereskedő: Elindulok messzire, mindenkivel jó üzletet kötök, a Grált megtalálom.
Polgár Kristóf volt talán a legutolsó tanítványa Kolozsvárott a régi Helyőrség-generáció nagymesterének, a nemrég elhunyt Bréda Ferencnek, s tán azt is kijelenthetem, hogy a Mester halálával egy időben szólalt meg igazi, immár nem a kezdőkre jellemző költői hangján. (Wellmann Endre)
Sárkányfüves könyv? Mi szükség egy ilyen könyvre? Mit tesz hozzá a füves könyvek kialakította képhez, Máraihoz, bármihez? És mi az, hogy sárkányfüves? Az életvezetési tanácsokat osztogató bölcsek nyomában lépkedve mit akar a szerző e mitikus lénnyel, meg a róla elnevezett növénnyel, amelynek legfeljebb Süsü meséjében van helye?
De nincs mindig szerencsém, 10-ből 9-szer nem szerzem meg a zsákmányt, és a lényegem bent ragad szűk, sötét, nyirkos odújában. Senki sem jár arra.
Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először!
S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer…
A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.
Mi könyörögve kértük anyánkat, adja oda mindenünket, hiszen ő nekünk a legdrágább kincs az egész világon. Semmi sem pótolhatja őt. De hajthatatlan maradt. Mi pedig tehetetlenül néztük a készülődését, mit sem tehettünk, mert a kincstár ajtajának varázsszavát csak a tündérkirálynő tudja, senki más. Hiába könyörögtünk az óriások királyának is, nem tudtuk meglágyítani a szívét. Némán néztük hát, ahogy anyánkat az óriások közrefogják, csónakba ültetik, és hajóra szállnak vele.
A frivol, kissé szexcentrikus Gajdó Márissal mindenféle különös dolgok esnek meg a rápenyes monyator és a guruzsmás berbécs társaságában, Székely Árti határőr és polihisztor versei pedig Christian Morgenstern vagy Lewis Carroll műveinek bizarr világát idézik.
Hogy milyen lehetne a mi életünk, arra a rendszerváltás utáni első öt évben, ugyancsak Székelyudvarhelyen eszméltem rá – a Benedek Elek Tanítóképző hatszáz lánytanulója között a húsz fiú egyikeként, khm, értem férfivá. Másodjára is megszülettem, mondhatni, de kinyílt a csipád, csipkelődött volna telepi Mama, ha megéri – ő volt az első halottam.
A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban.
Muszka Sándor költőként indult, de néhány év múlva a fergeteges sikerű Sanyi bá a legnépszerűbb humoristák közé röpítette, és mindenki a székely egypercesek folytatását követelte tőle. Csakhogy a székely irodalmi humor, pontosabban a „felállós nyeletlenkedés” emberek ezreit könnyesre röhögtető alkotójának élete különösen alakult: egy öregotthonban vállalt állást. A Szégyen verseit ez a keserű élettapasztalat ihlette. Mellbevágó mű, csupa fájdalom, szikár és tömény költészet.
Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem.
Kr. u. 73., Júdeai-sivatag, közel a Holt-tengerhez. A rómaiak apokaliptikus háborúban leverték a zsidók felkelését. A lázadók utolsó erődje, Maszada eleste után a tizedik légió helyőrséget hagy a várban.