A „Legelőször most szeretek” című szentivánnapi körinterjúban Viola Szandra is megosztja gondolatait a számára legkedvesebb szerelmes versekről, az irodalom és a szerelem kapcsolatáról, valamint arról, hogyan válhat egy költemény életünk meghatározó élményévé. A beszélgetésben a kortárs magyar irodalom több ismert alkotója idézi fel azokat a verseket, amelyek különleges helyet foglalnak el szívében, így az interjú egyszerre kínál személyes vallomásokat és izgalmas irodalmi ajánlót.
Viola Szandra válasza érzékenyen tükrözi költészetének egyik legfontosabb sajátosságát: azt a meggyőződést, hogy a szerelem nem csupán érzelem, hanem a világ megértésének és újraértelmezésének egyik legerősebb forrása. Gondolatai arra hívják az olvasót, hogy a klasszikus és kortárs szerelmes verseket ne csupán irodalmi alkotásokként, hanem személyes tapasztalatok hordozóiként is olvassa.
A szentivánéj varázslatos hangulatához méltó összeállítás különleges alkalom arra, hogy az olvasók közelebb kerüljenek a meghívott szerzők irodalmi világához, és új kedvenceket fedezzenek fel a magyar szerelmi líra gazdag hagyományából.
„– Egy költő életében azon kívül, hogy írja őket, hogy vannak jelen a versek?
– A versek sokszor egészen konkrét módon hoztak embereket az életembe, együttműködések, barátságok alakultak ki a versnépszerűsítő projektek kapcsán. Az egyik legkülönlegesebb ilyen eset viszont 2017-ben történt, amikor az egyik lemosható verstetoválás kollekcióm az év kiegészítője lett a Családinet listáján.
Sok fotózásra, fellépésre jártam, és mindig nálam volt egy-két verstetkó.
– Olyan tetoválás, amin a legszebb klasszikus versek sorai olvashatók?
– Igen. A versrészleteket először speciális, erre a célra készült, matricaszerű papírokra nyomtattuk, majd onnan kerültek fel a bőrre. A metróban sietve kiszóródott egy ilyen matrica a táskámból. Egy fiatalember utánam hozta.: „Elnézést, hölgyem, elejtett valamit.” A verstetkó Pilinszky János Átváltozás című soraiból állt, és mint afféle önbeteljesítő jóslat, szerelmet hozott, az illetővel még aznap este elkezdtünk randizni.
– Egy költőnek is szoktak versekkel udvarolni?
– Amikor az udvarlók megtudják, hogy író, költő vagyok, megpróbálnak nekem versekkel kedveskedni. Szerencsés esetben nem saját maguk által barkácsolt poémákkal, mert azok inkább kellemetlen szituációkhoz vezetnek.
Egyszer viszont valaki elküldte nekem Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét. Ha belegondolunk, ez a költemény brutális, a szélsőséges birtoklási vágy és a narcisztikus személyiségzavar is jól megfigyelhető benne. Amikor erre rámutattam, az illető nagyon meglepődött, hiszen csak egy egyszerű, romantikus gesztusnak szánta. Ez is mutatja, hogy sokszor nem gondolunk bele mélyen az ismert versek értelmébe sem.
– Van-e kedvenc kortárs magyar szerelmes verse?
– Ami az irodalomban hatásos, azt a valóságban átélni nem feltétlenül kellemes. Ezért választottam most inkább kortársunktól, Acsai Rolandtól egy számomra kedves verset. Ő a megbékéltben, „a hétköznapiban” találja meg a „szentséget”, „a varázslatot”. Kulisszatitok, hogy már a magyar szakdolgozatomban is elemeztem annak idején. Úgy látom egyébként, hogy változik az olvasóközönség ízlése is és az ellentmondásos érzelmeknél és drámai hatásnál gyakran többre értékelik a stabil, higgadt, egyenrangú kapcsolatokról szóló műveket.
A teljes cikk itt olvasható
