Irodalom
„Fekete sapka, amit nem látunk már sosem.
Nyakában ezüst pókfonál vet árnyékot.
Álma suttogása holt fület csikland.” – Nagy Lea írásai Tandori Dezső emlékére az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
„Klasszikusok születnek a szemünk előtt. Persze, nem szépirodalmi igénnyel íródnak, de avatott szerző kezében, a megfelelő kontextusba helyezve bármikor szépirodalmi mélységűvé válhatnak. A jövő járványokról szóló irodalmi műveinek – ismétlem: ha lesz egyáltalán igény ilyesmire – bőséges nyersanyaga jön létre éppen. Bárcsak más pozitívuma is lenne mindannak, ami most velünk történik.” – Nagy Koppány Zsolt gondolatai a járványról a Hajónapló oldalán.
„Egy régen lakatlan szobában: egy költeményben körbeültem önmagamat. Egy tükör is volt – hát sokan voltam. Ültem a bűnben, és zavartan varrtam a szárnyam, valami skandináv szövetből, mit kaptam épp az IKEÁban.” – Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletben Orbán János Dénes vezérverse, Hegyi Damján Domokos novellája, valamint Polgár Kristóf és Ilyés Krisztinka versei olvashatók.
„– Nem, a Gonoszok nem jönnek
ide, nem vágynak a boldogságra.
És sokan vannak, akik nem akarnak itt élni, csupán itt töltenek egy
kis időt, majd továbbállnak. Némelyek csak szétnéznek, és indulnak tovább, láthatsz itt Irigyeket,
Sóvárgókat, mindenféle népeket,
de aki valóban boldog akar lenni,
az letelepszik itt, és addig, amíg a
szívükben nem érett meg az igazi
vágy a boldogságra, addig az aranytoll, amivel írtál, nem kezd írni az
aranylevélre.”
Lőrincz P. Gabriella és Juhász Kristóf írásai az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletben.
„Van egy lány, akit szeretek, habár sosem láttam az arcát. A virágboltban dolgozik az iroda mellett, s ugyanúgy ötkor végez, mint én: mire összepakolok és kiérek az utcára, már
ott lépdel előttem, a metró felé tart.
A dereka karcsú, s ringva jár, ahogy a liliom inog, ha rálehel a szél…”
