Irodalom
„Ilyen most, vagy ilyen lesz az én generációm. Az elbeszélő csak hősként emlegeti. Egy álombeli, valóságosnak nehezen elképzelhető hősként. Én viszont tudom, hogy létezik. Talán mégis a szüleinktől tanultuk ezeket. De nem hiszik el, hogy sikerült hőst nevelniük a gyerekeikből. Hiszen túl sokat csalódtak már ahhoz, hogy csak úgy higgyenek még ilyesmiben. Hogy ránk bízzák a jövőt, ingyen. Háború nélkül.” – Izer Janka kritikája Kemény István Lúdbőr című kötetéről a Pannon Tükör Online-on olvasható.
„Elszáradt szőlőszárral átölelt ház,
az ablakpárkányon időtorzulás,
ott várnak a csuklyás jelenések
visszatesznek az anyaméhbe.” – Csornyij Dávid versei az Együtt folyóirat 2019/6. számában olvashatók.
A Kultúrkör beszélgetése Juhász Kristóffal a Boldog halottak napját! című regényéről itt megtekinthető.
„Az ablakszemek mögött szobainasra akasztjuk
a kabátot, a sálat, az esernyőt, lerúgjuk
magunkról az átázott cipőt,
a hússzínű lámpafényben megvacsorázunk.”
Drávucz Zsolt versei az Irodalmi Jelen oldalán olvashatók.
„Az olvasó azonosul a főhőssel, az olvasásmániás halászfiúval. Aki ezt a regényt elolvassa, az olvasó ember, tehát a hőst magára szabottnak érzi: ez a fiú kissé otthontalan a hétköznapokban, a megélhetésben, szeret tanulni, vágyik a tudásra, a művelődésre, érdeklődik a tudomány és a művészet iránt. Az ilyen ember periférikus – akár regényhős, akár olvasó, akár író. Nem érti a világ működését –viszont képes kérdezni a világtól –, erre az lázadásba és tagadásba kergeti, kitaszítja magából…” – Horváth Viktor kritikája Jón Kalman Stefánsson trilógiájáról a Literán olvasható.
„Egy ilyen helyzet az irodalmi művek számára is jó próbatétel: ilyenkor érzékenyebb az ember az olvasásra, felértékelődik az idő, pontosabban a minőségi időre koncentrálunk ösztönösebben…” – interjú Farkas Wellmann Endrével a járványról a Hajónapló oldalán.
