Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először!
S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer…
Beleolvasó
A webáruház üzemeltetője: Olvasni Menő Kft.
Webshopszűrők
Webshopszűrők +
A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában teremthesse meg.
Mi könyörögve kértük anyánkat, adja oda mindenünket, hiszen ő nekünk a legdrágább kincs az egész világon. Semmi sem pótolhatja őt. De hajthatatlan maradt. Mi pedig tehetetlenül néztük a készülődését, mit sem tehettünk, mert a kincstár ajtajának varázsszavát csak a tündérkirálynő tudja, senki más. Hiába könyörögtünk az óriások királyának is, nem tudtuk meglágyítani a szívét. Némán néztük hát, ahogy anyánkat az óriások közrefogják, csónakba ültetik, és hajóra szállnak vele.
Sokkolóan brutális és letehetetlenül izgalmas regény. A szinte egyedülálló kegyetlenség prezentálásán túl súlyosan irodalmi szöveg, olyan csavarokkal, amelyek előtt a hollywoodi forgatókönyvírók is fejet hajthatnak.
Péter Gábor, azaz fedőnevén „a Kicsi” a kommunista államrendőrség rettegett vezetője. Megbízható embere Utisz (azaz „Senkise”), az exkluzív Kirké Klub egykori pincére és mindenese, a háború után a Küklopsz Barlangja mulató főnöke, ahová kizárólag szovjet tanácsadók tehetik be a lábukat.
Születésének 130. évfordulóján ezzel a minden eddiginél teljesebb kötettel tisztelgünk a nagy portugál költő, Fernando Pessoa előtt, köszönetet mondva a budapesti Portugál Nagykövetségnek és a Camões Intézet Portugál Nyelvi Központjának, amely felkarolta vállalkozásunkat, ösztönözte és segítette a válogatást, a kötet összeállítását és végleges formájának elnyerését.
A frivol, kissé szexcentrikus Gajdó Márissal mindenféle különös dolgok esnek meg a rápenyes monyator és a guruzsmás berbécs társaságában, Székely Árti határőr és polihisztor versei pedig Christian Morgenstern vagy Lewis Carroll műveinek bizarr világát idézik.
Gaál Gábor 1945-ben meghirdette a jelszót: „ha a föld alól is, de elő kell keríteni az írókat az új irodalom számára”. – Áprily Lajos sokkal finomabb fogalmazása már azt is sejteti, miről lenne szó: „A zsoldos kornak zsoldos nóta kell – költők, ha tudtok, adjatok neki.” És rövidesen új időszámítás vette kezdetét, az antivelszi bárdok kora: mert ’mind ki bírta mondani, hogy éljen Eduárd!’
Vöröskéry Dóra világában őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek. Az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok. Persze jut hely a modern kor gyarló kisembereinek és a feledésbe merülő isteneknek is.
A Csendes- óceán felől érkező szél szőke fövenyt, homokszemet homokszemhez tapaszt. A mindenség és a képzelet kézen fogva szalad. A szépség fáradhatatlan munkál Érosz udvarában. A parton legyen sétád derűs.
éveken keresztül tanárként dolgozott a Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. A szeme előtt zajló nehéz életek súlya és tragédiája arra késztette, hogy ne csak megértse – meg is írja őket. Novellái nem csak életszagúak és felkavaróak, hanem szociográfiai mélységűek is.
A XVI. századi magyar Bibliafordítások irodalmi szempontú vizsgálatából messzemenő következtetéseket levonni korai volna. Két tanulság mégis jelezhető. Az egyik a kor literátusainak az ősköltészet többé-kevésbé rejtetten továbbélő megnyilatkozásai iránti fogékonyságát, a másik pedig a később kikristályosodó lírai műfajok történeti előzményeinek az eddig feltételezettnél nagyobb gazdagságát valószínűsíti. (in: Mózes Huba: Versszerűség és műfajiság az Ószövetség könyveiben)
Hogy milyen lehetne a mi életünk, arra a rendszerváltás utáni első öt évben, ugyancsak Székelyudvarhelyen eszméltem rá – a Benedek Elek Tanítóképző hatszáz lánytanulója között a húsz fiú egyikeként, khm, értem férfivá. Másodjára is megszülettem, mondhatni, de kinyílt a csipád, csipkelődött volna telepi Mama, ha megéri – ő volt az első halottam.
Mért kell ép ésszel visszabugrisodni
fél évszázad Amerika után?
Néprajzi rongy lesz, gyűrt, unt úri holmi,
ki meghúzódik más nép ajakán…
Felülről jön minden stílusirányzat;
Marx és Lenin értelmiségi volt,
szavuk kopott ürügy: mindent kirángat
a kontextusból, eszméjük koholt.
Régi és új versek, velük pedig visszatérő dátumok és helyek dramatizált, jelenetező, filmszerű, lírai snittekben. A megszólaló rendezi és játssza valamennyi alak szerepét: a bohémtól a szenvedőig használja ki az irodalmi travesztiát a mindennapokban. Ahogy mondja, „[a]z új cipőbe allűrt fűz be, / nem vár többet, mint bárki más, / csak ennél többet”.
A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban.
Muszka Sándor költőként indult, de néhány év múlva a fergeteges sikerű Sanyi bá a legnépszerűbb humoristák közé röpítette, és mindenki a székely egypercesek folytatását követelte tőle. Csakhogy a székely irodalmi humor, pontosabban a „felállós nyeletlenkedés” emberek ezreit könnyesre röhögtető alkotójának élete különösen alakult: egy öregotthonban vállalt állást. A Szégyen verseit ez a keserű élettapasztalat ihlette. Mellbevágó mű, csupa fájdalom, szikár és tömény költészet.
Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem.
„Rákényszerített, hogy eljátsszam, mintha felszínesen közelednék felé, mintha tényleg kihasználnám, mert ha kimutattam, amit érzek, elzavart, ha nem mutattam fel közönyt és távolságot, az ajtaja küszöbéig sem jutottam el. Hogy ő mit érzett irántam, mindenkinek rejtély volt, leginkább neki.”
Kr. u. 73., Júdeai-sivatag, közel a Holt-tengerhez. A rómaiak apokaliptikus háborúban leverték a zsidók felkelését. A lázadók utolsó erődje, Maszada eleste után a tizedik légió helyőrséget hagy a várban.
